Erich Wolfgang Korngold osztrák zeneszerző és karmester, a szimfonikus filmzene műfajának úttörője és egyik legelismertebb mestere Brünnben született 1897-ben. Édesapja, a híres zenekritikus Julius Korngold 1901-től, Eduard Hanslick utódaként a bécsi Neue Freie Presse zenekritikusa lett, s ezért a család Bécsbe költözött. A fiú nyolc évesen már komponált, s amikor 9 éves korában eljátszotta egy kantátáját Gustav Mahlernek, Mahler zseninek nevezte és a híres zeneszerzés-tanárhoz, Alexander Zemlinskyhez irányította. Az elkövetkező években a csodagyermek pályája meredeken ívelt fölfelé: 1910-ben a bécsi Udvari Opera előadta egy balettjét, s az elkövetkező években nem kisebb művészek mutatták be és vitték világsikerre kamara- és zenekari műveit, mint többek között Arthur Schnabel, Arthur Nikisch, Felix Weingartner és Karl Flesch. 19 évesen Korngold már elismert operaszerző. Legsikeresebb operáját, A halott várost 1920-ban mutatják be Hamburgban és Kölnben. Mindemellett klasszikus operettek, Johann Strauss és mások műveinek dirigálásával és színpadra alkalmazásával is foglalkozik. 1934-ben Max Reinhardt Hollywoodba hívja, hogy Szentivánéji álom című filmjéhez alkalmazza Mendelssohn kísérőzenéjét, s ezután Korngold hamarosan szerződést köt a Warner Bros filmgyárral: ő komponálja többek között a Blood kapitány, a Robin Hood, a Koldus és királyfi, a Hét tenger ördöge és a Kings Row című filmek zenéjét. Az Anschluss után családjával Amerikába költözik, és a háború végéig legnagyobbrészt filmzenéket ír. 1949-ben tér vissza először Ausztriába, ahol azonban későromantikus stílusa már divatjamúltnak számít, s bár Szimfonikus szerenádját 1950-ben Wilhelm Furtwängler sikerrel mutatja be a Bécsi Filharmonikusokkal, más műveit sem a közönség, sem a kritikusok nem fogadják kedvezően, s végül csalódottan és elfeledve, 1957-ben, 60 éves korában, Amerikában hal meg.
A Hegedűverseny Korngold ma talán legnépszerűbb műve; a szerző Bronislaw Huberman ösztönzésére, 1937-ben kezdte komponálni, a mű végleges alakját 1945-ben nyerte el. A bemutatóra 1947-ben került sor Jascha Heifetz legendás előadásában, a St. Louis-i zenekar kíséretével, hatalmas sikerrel. „A mű, annak ellenére, hogy a fináléban virtuozitást igényel, sok dallamos és lírai részletével mégis inkább egy Caruso, mint egy Paganini számára készült. Szükségtelen hangsúlyozni, mennyire örülök, hogy olyan valaki adta elő, aki egy személyben Caruso és Paganini is: Jascha Heifetz.” – írta a komponista. A három tételes versenyművet Korngold a saját filmzenéiből vett témákra építette: az 1. tétel kezdőtémájának forrása az Another Down (Másik hajnal, 1937), a második témáé pedig a Juarez (1939). A 2. tételben az Anthony Adverse (1936), a feszes jig-ritmusú, elképesztően virtuóz 3. tételben pedig a Koldus és királyfi egy témáját idézi fel. A Hegedűverseny színpompás, gazdag zenekari hangzásához a népes ütős-csoport (timpani, nagydob, cintányérok, gong, csőharang, harangjáték, vibrafon, xilofon, cseleszta) is hozzájárul. A művet Korngold Alma Mahlernek, a zeneszerző özvegyének ajánlotta.