A dal és a szimfónia Gustav Mahler munkásságának két alappillére, és a kettő határai néha elmosódnak. A szimfóniák közül több is dalokat foglal magába; a Dal a Földről pedig szimfónia és dalciklus is egyszerre. Ugyanakkor a zongorakíséretes dalok között is vannak olyanok, amelyek szimfonikus léptékű zenei fejlesztést tartalmaznak; ezeket természetesen mind meg is hangszerelte később a zeneszerző.

A Des Knaben Wunderhorn („A fiú csodakürtje”) c. népköltészeti gyűjteményt 1805 és 1808 között adta közre Clemens Brentano és Achim von Arnim. Ez a nagyhatású antológia a romantikus költőnemzedéknek az „egyszerű nép” iránt érzett nosztalgiáját testesítette meg; Goethe lelkesen üdvözölte:

Ennek a könyvecskének ott a helye mindenütt, ahol gondolkodó emberek élnek. Ott a helye az ablakpárkányon, a tükör alatt, vagy ahol a daloskönyveket és szakácskönyveket tartják, hogy bármikor elő lehessen őket venni, örömünkben vagy bánatunkban. De leginkább ott a helye egy zeneszerző zongoráján, hogy hangot adjon ezeknek a daloknak, akár jól ismert eredeti dallamaik felhasználásával, akár más megfelelő dallamokra alkalmazva őket. És, ha Isten is úgy akarja, a könyv egyszer talán jelentős új dallamok írására ihlet majd egy mestert…

Goethe prófétikus szavai majd' egy évszázaddal később váltak valóra, amikor a fiatal Mahlert annyra megragadta a Csodakürt-dalok közvetlen egyszerűsége, érzelmi mélysége és változatossága, hogy szinte egy teljes évtizedig semmilyen más szöveget nem zenésített meg. Először az 1880-as évek végén kezdett a gyűjteménnyel foglalkozni; a tizenkét zenekari dal 1892 és 1901 között keletkezett.

A Revelge („Riadó”) egy halálosan megsebesült katona hátborzongató látomása egy csontvázhadseregről, mely folytatja és győzelemre viszi a harcot, miután a valóságos hadsereg vereséget szenvedett. Nem sok darab van a zeneirodalomban, amely ilyen lenyűgöző erővel jeleníti meg a háború borzalmait és ilyen intenzíven fejezi ki a legyőzöttek kétségbeesését. Hosszú zenekari előjátékával talán ez a „legszimfonikusabb” Mahler valamennyi dala közül.

Nem sokkal a Csodakürt-ciklus lezárása után fordult Mahler Friedrich Rückert (1788-1866), a már Schubert és Schumann által is kedvelt német romantikus költő verseihez. A Gyermekgyászdalok öt dalán kívül még öt Rückert-dal készült a XX. század első éveiben; ezek közül való az Um Mitternacht („Éjfélkor”), ez a nagyszabású meditáció az emberiségről, életről, halálról és az isteni hatalomról; a dal a gondviselés örökkévaló voltának erőteljes kinyilatkoztatásával végződik.