A menüett régi francia udvari tánc, mérsékelt mozgású 3/4-es metrumban. A 18. századig táncolták, és arisztokratikus jellegét mindvégig megtartotta. Stilizált változata már a század első felének zenéjében (például a Bach-szvitekben) megtalálható, 1750 után azonban még inkább elterjedt. A klasszikus szimfónia harmadik tétele ekkoriban szinte mindig menüett, de más ciklikus műveknek (például szonátáknak, vonósnégyeseknek) is csaknem kötelező tartozéka lesz ez a tánctétel. Ekkor szilárdul meg a menüett triós formája is. Mozart e C-dúr menüettje nem stilizált tánctétel, hanem valódi talpalávaló, így zenei anyaga óhatatlanul egyszerűbb, frázisszerkezete szabályosabb, mint egyes hangszeres művek kifinomult, választékos vagy éppen rafinált menüett-tételeié. Mégis: az adott keretek között Mozart tökéletesen kiaknázza az anyagban rejlő lehetőségeket, és szellemesen könnyed, vonzó muzsikát komponál. A trióban itt is szerepel a kintorna, de ezúttal nem ő szólaltatja meg a C-G orgonapontot: Mozart meghangszereli ezt a tartott kvintet, oboára, fagottokra, trombitákra, valamint csellóra és bőgőre.