Heitor Villa-Lobos (1887–1959) a 20. század legjelentősebb brazil zeneszerzője. Művészetében sajátos módon keverednek a brazil nemzeti zene és az európai műzene elemei, és stílusa épp az őt ért sokféle hatás szintézisében válik jellegzetesen egyénivé. Az európai műzenéből a kortárs szerzők mellett a zenetörténet régebbi mesterei, mindenekelőtt J. Bach is erősen hatott rá. 1938 és 1945 között keletkezett kilenc, Bachianas brasileiras címmel ellátott művében a zeneszerző mintegy demonstratív módon nevezi meg művészetének e két fontos ihletőjét. A szokatlan elnevezésű „brazil bachi darabok” különféle apparátusra íródtak: egy szóló-zongoramű, továbbá kamara-, zenekari és vokális kompozíciók mellett a no. 3-as darab zongorára és zenekarra készült. (Villa-Lobos számos más művet is írt szólózongorára és zenekarra: többek között öt zongoraversenyt 1945 és 1954 között; s a no. 3-as Bachiana brasileria mellett a no. 11-es Choro-ban is szólószerepet kap a zongora.)
A Bachianas brasilerias sorozat darabjai két, három vagy négy tételből állnak, s néhány kivétellel a tételekmindegyikének van egy hagyományos barokk (olasz), illetve egy portugál címe is. A no. 3-as darab tételei:

1. Preludio/Ponteio: a ponteioa tradicionális brazil gitárzene bevezető tétele (a szó maga a prelude/prelúdium portugál megfelelője).

2. Fantasia/Devaneio („Álmodozás”;kalandozás különféle tempójú és karakterű zenei anyagokközött.

3. Aria/Modinha – ehhez a tételhez a portugál cím adja a kulcsot: a modinha a 18. és 19. század portugál, illetve brazil érzelmes műdala, gyakran két szoprán duettje csembaló- vagy gitárkísérettel. Később az olasz operaáriához vált hasonlóvá, díszített dallamvonallal, majd Brazíliában lírai, romantikus népdal lett belőle. Villa-Lobos ebben a tételben a közismert népi változat mellett mintha a műfaj műzenei „múltját” is megidézné.

4. Toccata/Picapao: a szónak nem az eredeti barokk, hanem jellegzetesen 20. századi értelmében toccata, vagyis az eddigi három tétellel ellentétben, szinte mindvégig egy tempóban játszott, kopogó, motorikus mozgású zene – erre utal a brazil cím (picapao = harkály!); továbbá a tétel elején álló „Ritmomeccanico” utasítás is. Villa-Lobos darabjában izgalmasan keveredik a nagy romantikus zongoraversenyek pátosza, virtuozitása illetve bensőséges lírája az időnként szinte idézet-jelleggel felbukkanó, barokkos dallam- és harmóniamenetekkel, vagy éppen néhány jellegzetesen bachi billentyűs mozgásformával.