I. Allegro ma non troppo II. Andante molto mosso III. Allegro
IV. Allegro V. Allegretto

A Hatodik különleges helyet foglal el Beethoven kilenc szimfóniája között. Bár hiteles, a zeneszerzőtől eredő alcíme a Harmadiknak is van ("Eroica"), ez az egyetlen, amely részletes leírással, az egyes tételek elé írt néhány szavas eligazítással segíti hallgatóját a program követésében. A nyitótétel témája "Vidám érzések ébredése falura érkezéskor", s a főtéma motívumainak ismételgetése valóban olyan megbékélt hangulatot áraszt, amely egyébként példa nélküli Beethoven szimfonikus művészetében. Félreérthetetlen a második tétel "Patakparti jelenet"-ének nyugodtan csobogó kísérete is, melyet – a hasonló formákban megszokott hangszeres kadencia helyén álló – egyfajta "madárkoncert" szakít meg. A kezdeti arisztokratikus menüettektől már Haydn műveiben is egyre inkább a "népies" karakter felé közelítő tánctétel ezúttal "Falusiak vidám együttlété"-vé nő, majd a költői program végleg szétfeszíti a hagyományos szimfónia-kereteket: negyedik tételként váratlanul, de félreérthetetlenül "Zivatar, vihar" tör ki. Amint a nyitótétel nélkülözte a drámai kontrasztokat, éppúgy a "Pásztorének. Boldog, hálás érzések a vihar után" feliratú zárótételnek sem kell ezúttal harccal kikényszerítenie a feloldozást: a mű az indításhoz hasonló gondtalan és időtlen, bár némileg emelkedettebb hangulatban ér véget. Jóllehet a fenti program számos konkrét, naturális elemet tartalmaz, s Beethoven nem is mondott le ezek zenei imitációjáról, szándéka szerint a mű valódi tartalma nem a puszta események, hanem az azok kiváltotta érzelmek bemutatása volt: "Inkább érzelmek kifejezése, mintsem festés" – fogalmazta meg a szimfónia alcímében.