„Vasárnapi zeneszerző” – maga Ives nevezte így magát. Életének nagy részében sikeres biztosítási vállalkozóként dolgozott, s csak hobbyból foglalkozott a komponálással. Ezt a hobbyt is csaknem teljesen feladta 52 évesen, 1926. körül, mert úgy ítélte meg, hogy művei túl merész gondolatokat vetnek fel – vagyis a közönség számára megközelíthetetlenek maradnak. Tény: az amerikai mester az elsők egyikeként kísérletezett pl. mikrohangközök bevezetésével, különféle tempójú-sebességű zenei szövetek kombinációjával. Sok-sok eredeti ötlete közül is kiemelkedik a New York központi parkjának éjszakáját bemutató, 1907-ben befejezett kompozíció. A zene voltaképp két rétegből áll: az egyik Nocturne-hangulatú, lassú tempójú, az éjszaka nyugalmát, titokzatos fenségét érzékeltető, halk „háttér” – ami fölött egy idő után különféle vulgáris zenei anyagok szólnak. Mintha sétálva az esti parkban a különféle mulatókból kiszűrődő hangokat hallanánk. Végül ismét az éj hangja válik uralkodóvá.

Hosszú esztendők teltek el Ives életében, amikor gyakorlatilag sehol nem szólalt meg az ő zenéje. Halála (1954) előtt azonban megérhette egyes művei feltámadását. Manapság pedig a „Central Park…”, vagy a „Megválaszolatlan kérdés” kezd, ha nem is népszerűvé, de minden esetre nagyobb zenekarok viszonylag gyakrabban elővett repertoárdarabjává válni.