ELŐADÓK:

A döntőbe jutott 4 versenyző
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
vezényel: Vashegyi György

MŰSOR:

Liszt: Haláltánc
Liszt: Esz-dúr zongoraverseny
Liszt: A-dúr zongoraverseny

A Mesterbérlet nyitó eseménye egyúttal a 2026-os év egyik legfontosabb pécsi zenei eseménye is. Ebben az évben ugyanis Pécsett rendezi meg a Filharmónia Magyarország a Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraversenyt. A zongora a legnagyobb repertoárral rendelkező hangszer mind közül, játékosai számos páratlan zongoravirtuóz után igyekeznek labdába rúgni, és a hangszer különlegessége, hogy a megvalósíthatóságnak sok esetben csak a játékos korlátai szabhatnak határt. Mégis, ha körülnézünk akár itthon, akár a nagyvilágban, azt látjuk, hogy egymás után lépnek színre a jobbnál jobb fiatal zongoristák Amerikától a távolkeletig. Szeptember elején azok jönnek közülük Pécsre, akik beadott anyaguk alapján elnyerték a lehetőséget, hogy a nemzetközi zsűri élőben is meghallgassa őket. A versenyre 4 kontinens 24 országából 76 zongorista pályázott.

A zenekaros döntőben viszont már csak a négy legjobb versenyző között dől el a győzelem sorsa, ám ebben az esetben három mű közül kellett a résztvevőknek kettőt előre kiválasztani, melyből az eljátszandó darabot a zsűri jelöli ki. Ez a három, zongorára és zenekarra írt mű a romantikus virtuóz zongorajáték kiemelkedő példája. A szólista mindhárom darabban rendkívül összetett technikai feladatokkal találkozik: gyors futamokkal, erőteljes akkordikus játékkal, oktávmenetekkel, nagy ugrásokkal és szélsőséges dinamikai kontrasztokkal. Emellett a zongorának gyakran a teljes zenekari hangzással kell felvennie a versenyt, ami nagy fizikai állóképességet és biztos technikai kontrollt igényel. Az előadónak ugyanakkor érzékenyen kell együttműködnie a zenekarral, és a virtuozitás mellett a művek drámai karakterét és lírai pillanatait is árnyaltan kell megformálnia. Nincs talán olyan sportverseny, ahol a legvégső, mindent eldöntő küzdelemben a versenyzőknek ennyire sebezhetőnek, érzelemgazdagnak, szelídnek és minden apró rezdülésre érzékenynek kell lenni, mint a zenei versenyek finalistáinak, amikor több tucat vadidegen emberrel kell szemvillanásokkal együttműködni, együtt lélegezni, és velük együtt hatni. Nemcsak a hangszert kell szövetségessé tenni, hanem a zenekart is.