Lukács bérlet / 2.
Pjotr Iljics CSAJKOVSZKIJ: A vihar – nyitányfantázia, op. 18
PETROVICS Emil: 5. kantáta (Törökországi levelek), op. 29
basszushangra és kamarazenekarra
***
Ludwig van BEETHOVEN: 6. (F-dúr, „Pastorale”) szimfónia, op. 68
Cserményi Zsombor basszus
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Hontvári Gábor
Pjotr Iljics Csajkovszkij nyitányfantáziája, A vihar Shakespeare azonos című drámájának hangulatát eleveníti fel, Petrovics Emil 5. kantátája, a Törökországi levelek II. Rákóczi Ferenc íródeákja és kamarása, a fejedelemhez haláláig hű Mikes Kelemen alakját idézi meg, Beethoven 6. (F-dúr, „Pastorale”) szimfóniája pedig az Ember és a Természet harmóniáját dicsőíti. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar izgalmas tematikus programokat kínáló Lukács bérletének második estjén a kantáta basszusszólóját Cserményi Zsombor, a Nemzeti Énekkar tagja énekli, a koncerten tehetséges fiatal karmestert ismerhet meg a közönség Hontvári Gábor személyében.
Csajkovszkij megindító szépségű Rómeó és Júlia nyitányfantáziáját jól ismeri a közönség, a hasonlóképpen Shakespeare-dráma által inspirált másik azonos műfajú mű, A vihar azonban felfedezésnek ígérkezik a Nemzeti Filharmonikus Zenekar Lukács bérletének második koncertjén. A koncert fiatal karmestere, Hontvári Gábor ezután a közelmúlt magyar zenéjének egyik jeles alkotását, Petrovics Emil 5. kantátáját, a Mikes Kelemen alakját megidéző Törökországi leveleket vezényli a Nemzeti Énekkar basszusa, Cserményi Zsombor közreműködésével. A szünet után Beethoven egyik legszebb és legvonzóbb zenekari műve, a 6., (F-dúr, „Pastorale”) szimfónia csendül fel: a kompozíció programzenét előlegező, ábrázoló szellemű tételei a természetben élő ember lelki harmóniáját éneklik meg. A Lukács bérlet különleges csemegét kínál az igényes zenehallgatóknak, akik minden koncerten megismerhetnek egy-egy Shakespeare által ihletett zeneművet (a harmadik estén kettőt is), meghallgathatnak egy alkotást a közelmúlt magyar zenéjének értékei közül, hogy végül megmerítkezzenek egy közkedvelt Beethoven-szimfónia érzelem- és indulathullámaiban.
*****
A három hangversenyből álló Lukács bérlet csupa felfedezés. Mindenekelőtt két fiatal karmester nevét jegyezhetjük meg, hiszen a középgenerációt képviselő Héja Domonkos által vezényelt első koncert után a másodikon a harmincegy éves Hontvári Gábor, a harmadikon a harminchét éves Erdélyi Dániel számára kínál lehetőséget a bemutatkozáshoz a Nemzeti Filharmonikus Zenekar.
A műsorok is sok érdekességet tartogatnak a friss élményekre vágyó zenehallgatóknak. Ilyen az első estén a hajdani Zeneakadémia megbecsült tanára, a romantikus Robert Volkmann III. Richárd nyitánya, amelyet merész stiláris ugrással Kurtág György Brácsaversenye követ. A második hangverseny hasonlóan éles váltással társítja Csajkovszkij nyitányfantáziáját, A vihart és Petrovics Emil 5. kantátáját, míg a harmadik alkalommal Schumann Julius Caesar-nyitánya után Orbán György vonós zenekari művét (Sopra canti diversi) és Korngold Sok hűhó semmiért szvitjét hallhatjuk.
A feltűnően tudatos műsortervezésre mindhárom program esetében a második rész teszi fel a koronát, a szünet után ugyanis mindannyiszor egy-egy népszerű Beethoven-szimfónia következik: először a 7., a középső hangversenyen a 6. („Pastorale”), míg a bérlet záró koncertjén az 5. („Sors”) szimfónia képviseli a kevésbé ismert zenék után az alaprepertoár legtekintélyesebb pilléreit. Kurtág versenyművét az első estén korunk egyik legkiválóbb brácsaművésze, Szűcs Máté tolmácsolja, míg Petrovics Emil kantátájának énekszólói Cserményi Zsombor basszusán csendülnek fel.