W.A.Mozart az 1780-as évek közepén ismerte meg J.S.Bach kompozíciós stílusát.Több fúgát komponált ebben az időben,t.k. a Jupiter-szimfónia zárótételét. 1788-ban jegyezte be műveinek jegyzékébe: „Egy rövid Adagio vonósokra, bevezetésül egy fúgához, amelyet már régen (1782-ben) írtam két zongorára.”Ez a „kis” Adagio nagyonis jelentős alkotás. Pontozott ritmusai a barokk szvitek lassú bevezetéseire emlékeztetnek,a tételt szinte szétfeszíti az energia és a drámaiság.Az utána következő fúga különleges a kromatika erőteljes alkalmazása révén,az egész tétel egyetlen megállíthatatlan folyamatban száguld előre a pompásan előkészített, nagyon hatásos befejezés felé.