„Trombitaversenyem a szólóhangszer és a zenekar concertáló együttműködésén alapul; a műfajra jellemző hatásos karakterek nélküli, inkább lírai fogantatású háromtételes darab. Zenei anyagában a népdal is otthonra lel.” – írja a szerző művéről. Az I. tétel lassú bevezetését meditatív trombitaszóló nyitja és zárja. Magyar népdal emléke sejlik fel a gyors főrész kezdetén, a trombitán. A középső tételben két lassú szakasz fog közre egy gyorsabbat, a művet rusztikus táncfinálé zárja. A tétel végén a szólista rövid „quasi- kadenciát” játszik, amely néhány pillanatra a nyitótételt indító trombita-monológot idézi vissza. Az egész műre jellemző az egymást ellenpontozó vagy kiegészítő szólamokból kevert, kamarazene-szerű hangszerelés, s gyakran lép előtérbe egy vagy több zenekari hangszer vagy hangszercsoport is hosszabb-rövidebb szólóval.