Ez történt


Bolyos Csaba János (1949 – 2007)

2007. 07. 13.


Szomorúan tudatjuk mindenkivel, hogy kollégánk, barátunk és énekestársunk, Bolyos Csaba János, a Nemzeti Énekkar basszus szólamának tagja, hosszas, türelemmel viselt betegség után, június 28-án elhunyt. Bolyos Csabát a Nemzeti Filharmonikusok saját halottjuknak tekintik. Tegnap temettük el a Rákoskeresztúri temetőben.



Csaba nagyon fiatalon, huszonegy évesen lépett be az Állami Népi Együttes Énekkarába, mely a Nemzeti Énekkar jogelődje volt. Mindvégig itt is maradt, s amikor 1985-ben a Népi Együttes Énekkara megszűnt, ő magától értetődően követte a többieket az újonnan alakuló Állami Énekkarba. Jellemző adalék, hogy idén tavasszal zajlott utolsó vidéki turnénkra még mindig ugyanazzal a „népiegyütteses” bőrtáskával jött, amit harminchét esztendővel korábban, a belépéskor kapott.


A Népi Együttessel végigturnézta a világot, hosszú heteket töltött Észak- és Dél-Amerika, Japán, Mongólia, a Szovjetunió, a Fülöp-szigetek és természetesen Európa számos színpadán és hangversenytermében. Kedves és szerény egyénisége tökéletesen beilleszkedett a csapatmunkába, mindig ott volt, ahova a feladat rendelte. Rá jellemzó finom iróniával követte az eseményeket.


Imádta és értette a zenét. Egy-egy fárasztó turné, a véget nem érő buszozás üdítő színfoltjává vált minden olyan alkalom, amikor a mögöttünk álló produkcióról lehetett csevegni vele. Nagyszerű érzéke volt a nüanszokhoz és mindahhoz, amitől egy zenei produkció kiemelkedhet a szürke átlagból. Némely jól sikerült koncertről napokig tudott lelkesedni. Zenei mindenevőnek tartotta magát, de voltak kedvencei, mindenekelőtt Wagner és Berlioz, valamint a nagy egyházi oratóriumok.


Szenvedélyes könyvgyűjtőként vidéki fellépéseink szünetét általában az adott város antikváriumában töltötte, ahol rendszerint visszatérő kedves ismerősként fogadták.


Szinte sosem hiányzott, ezért is érintette rosszul másfél esztendeje elkezdődött súlyos betegsége. Nem panaszkodott, amint állapota engedte, azonnal jött vissza és dolgozott. Zokszó nélkül, becsülettel. Öt kiskorú gyermek maradt utána. 


A családnak és nekünk is nagyon fog hiányozni.

100 évesek vagyunk