Hilda Klinger - alto - chorister
Visszatekintve arra a kislányra, aki 6 évesen kapta meg első hegedűjét, azt hiszem, jókor voltam jó helyen. Az esztergomi zeneiskolában csodás, elhivatott tanárok tanítottak, Szabó Tibor, Reményi Károly. Nekik köszönhetem, hogy a zene, amivel megismertettek, óvott, védett és szabaddá tett. Már akkor is a hét minden napján zenével foglalkoztam, kiválasztottként játszhattam ifj. Bartók Béla és Ernest Ansermet előtt. Kamarazenéltem, szimfonikus zenekarban játszottam, kórusversenyeken énekeltem, a Bartók Béla műveltségi versenyen országos 7. helyezést értem el. Diplomát a szombathelyi Tanárképző főiskola népművelés-ének szakán szereztem, ezután egy csepeli általánosiskolában tanítottam éneket egy évig. A semmiből hoztam létre egy énekkart, akikkel megnyertük a 13 kerületi iskola kórusversenyét. Hogyan sikerülhetett? Csak azt tettem, amit nekem tanítottak volt tanáraim! Családi unszolására tettem próbára magam, és felvételt nyertem az Állami Népi Együttes Énekkarába. Pászti Miklós volt a karigazgató, óriási tudású zenészként és emberként ismertem meg. 1985-ben paradigmaváltás történt a zenei életben, belőlünk alakult az Állami Énekkar. Új művek, a legigényesebb és legszebb oratóriumok előadásai következtek. 40 év énekesi pálya végén újra csak azt hiszem, jó helyen voltam jókor. Aktív énekesként közel 20 évet dolgozhattam Kocsis Zoltán közelében, 2010-ben az ő közreműködésével rendeztem egy jótékonysági koncertet egy kollégánk családjának megsegítésére. Hála neki és minden tanáromnak, zenei vezetőmnek, kollégámnak, hogy azzá válhattam, aki ma vagyok.