Rólunk írták

„Az NFZ Kocsis Zoltán vezényletével sokszor játszotta a művet, és mindig úgy tolmácsolták, hogy nehéz volt szavakat találni rá. […] A záró, variációs tétel különféle karakterei úgy sorjáztak egymás után, hogy nem volt kérdés, vajon a legjobb felfogásban halljuk-e ezeket.” 

Beethoven IX. szimfónia, papiruszportal.hu – Szabói

„Kocsis Brahms-értelmezése egyedülálló, úgy közelít a művekhez, hogy minden hangot, kisebb-nagyobb egységet a helyén kezel.” A zenekar képes volt kifejezni az életörömöt (I. szimfónia), a pasztorális, képszerű részeket, a drámaiságot, a helyenkénti könnyedséget, az ujjongást a II. szimfóniában. […]Elképesztően jó, emlékezetes tolmácsolásokat kaptunk.”

Brahms I. és II. szimfónia, papiruszportál.hu – Lehotka Ildikó

„…. ismételten bebizonyosodott: az artikuláció kidolgozottsága egészen kivételes hangzás-minőséget eredményez. A viszonylag nagy létszámú zenekar játéka úgy hangulatilag, mint a dinamikai skálát tekintve rendkívül differenciált volt.”

Schubert III. és VIII. szimfóniák, Zenekar – Fittler Katalin

 „Neki (Kocsis) a dvořáki opus minden hangjáról van mondanivalója. […]Kocsis mesterien bánik a csönddel. Nem a hang ellentéteként, hanem folytatásaként értelmezi. Ettől lesz olyan súlyos és jelentésteli. Kocsis valóban új világot teremt.”

Dvořák IX. szimfónia, www.figaro.hu – Kling József

 

„Az úrhatnám polgár szvit előadása olyan volt, mint amikor felnyitunk egy fényűző kivitelezésű ékszerdobozt, egyenként szemlélve a benne rejtőző kincseket: részletező aprómunka, igényes díszítés, kifinomultság, karcsú és könnyed faktúra, irónia.”

R. Strauss Az úrhatnám polgár, Muzsika – Malina János

 

„Remekelt Kocsis Zoltán vezényletével a Nemzeti Filharmonikusok! Életre kelt Ravel ezerszínű partitúrája, a monumentális együttes kínálta hangszín-paletta megannyi árnyalata. Színek, tónusok, önállóan és egymásba áttűnően – és mindehhez a Nemzeti Énekkar érzéki szépségű hangvarázsa!”

Ravel Daphnis és Chloé, Zenekar –  Fittler Katalin

 

„…Bár modern hangszerek játszottak, mégis, a legnemesebb historikus előadásban szólalt meg a mű. Szinte harapni lehetett a francia típusú nyitány pontozott ritmusainak frissességét, melyet a fafúvósok dialógusai egészítettek ki…..A záró Passepied széles largo-íveiben pedig valószerűtlenül hosszú, szinte levegő nélküli oboaszólóknak örülhettünk.”

Bach C-dúr zenekari szvit, Zenekar – Kovács Ilona

 

„(…) Elég annyit mondani, hogy Kocsis és a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar anyanyelvi szinten játssza ezt a zenét.”

BÚS  Graham Williams, SA-CD.net, 2007

 

„(… )Kocsis – szinte Bartók reinkarnációjaként – képes egyben látni az egész életművet, feltárni a kisebb és eldugottabb művek és a legnagyobbak közt fennálló nem is mindig olyan nyílt kapcsolatokat” (…)

BÚS Revizor- Csont András, 2008.

 

„Az előadás maga egészen lenyűgöző, Kocsis meglepően gyors tempóválasztása a nyitó Andante tranquillóban sürgető, előremutató lendületet parancsol, amelyet a darab többi részében következetesen fenntart.”

Bús Erik Levi BBC Music Magazine, 2010 

 

 „[…] igazi telitalálat! Karmesterszerepben is bizonyságot tesz rátermettségéről Kocsis Zoltán, akit zongoristaként már régóta talán a legnagyobb élő Bartók-interpretátornak ismerünk. És valóban: nem létezik ennél jobb felvétele a Táncszvitnek…. nem készült még ehhez fogható felvétel erről a műről (Concerto), ennyire zsigeri szinten izgalmas, ugyanakkor Bartók partitúrájához formájában és szellemében egyaránt ennyire hű.”

Bartók HSACD 32187(SACD),  ClassicsToday.com – David Hurwitz, 2004

 

 „…… Kocsis Zoltán, aki Lisztet és Debussyt egyaránt jól ismerve, meglepő összefogottsággal tolmácsolja a darabot, és soha nem hallott atmoszférákat teremt, előbb pasztell-, majd markáns színekkel és a feszültség rendkívüli pontosságú fokozásaival.

Kossuth-szimfónia Pierre-E BarbierDiapason, 2007

 

… itt mindenekelőtt a nagyszerű zenekari hangelhelyezést csodáljuk, ahol minden dinamikai árnyalat és minden olyan hely, ahol a szólamvezetők átadják egymásnak a vezetést, tökéletes természetességgel szólal meg. Ugyanakkor az előadásban nincs semmi hidegség, ha másért nem, hát a zenekar igen határozott személyisége folytán, mely kellemesen tér el a jelenleg szokásos nemzetközi egyformaságtól.

Bartók A fából faragott királyfi, ConcertoNet.com – Laurent Barthel, 2007

 

„Ami az utóbbi idők egyetlen idiomatikus Kossuth-felvételét illeti (Philips), az is marginálissá válik az új felvételhez képest: Kocsis árnyaltabb és kevésbé tarka megközelítésmódja elegánsabban mutatja meg ennek a kevésbé jelentős partitúrának az értékét.”

Bartók Kossuth-szimfónia,  ConcertoNet.com – Laurent Barthel, 2007

 

„Kocsis mindenfajta érzelgősséget elkerül a romantikusan kitárulkozó helyeken; előadása erőteljes és magabiztos, még a humoros vagy szomorú pillanatok is mindig megőrzik méltóságukat. A zenészek egész virtuozitásukat beleadják a szenvedélyes drámai effektusokba, melyeknek megvalósítása mindig hibátlan pontossággal sikerül.”

Isabelle Trüb Pizzicato, 2007

 

„Ritkán hall San Francisco közönsége ilyen igazán sajátos hangzást produkáló zenekart. […] a magyar vendégegyüttestől csillogó és áttetsző, a hangszerek változatos színeit kiemelő játékot hallottunk. Ez a hangzás részben valószínűleg Kocsis Zoltánnak köszönhető, akinek lenyűgöző zongorajátéka is hasonló elképzeléseket sejtet. …Öröm volt hallani, hogy egy csoport magyar milyen magabiztosan és milyen természetességgel adja elő éppen ezt a zenét.”

William Wellborn, Az évad legjobb hangversenye: Nemzeti Filharmonikus Zenekar

 

 „….. éppen megdicsértem volna magamban a klarinétost a Bartók Concertójában előadott szólója után, amikor egy másik klarinétos hasonló színvonalon kezdte el a maga részét…..Kocsisnak pontosan engedelmeskedik a zenekara, és egyértelmű, hogy a kiválasztott magyar műveket kitűnően ismeri, érti. A Bartók-mű előadása egyenesen briliáns volt: játékos, elégikus, elvágyódó és ellenpontozott egyaránt tudott lenni.”

Paul Hertelendy (artssf.com, 2003. január 19-26.)

 

„A Nemzeti Filharmonikusok magas fokú játékkultúráról tett tanúbizonyságot Rachmaninov második szimfóniájának koncentrált és feszültséggel teli előadásával. Kocsis kívülről vezényelte a szimfóniát. […] Kocsis precíz időzítéssel, hamis bombaszt nélkül vezette elő a négy vastag ecsettel megkomponált tételt.”

Schwaabische-de Werner M. Grimmel 2013

 

„A Nemzeti Filharmonikusok hangzás szépsége és intenzitása mellett az együttes játék megvesztegető pontosságával tűnt ki. A zenészek és karmesterük már ezzel a nyitánnyal bizonyították rendkívüli muzikalitásukat és felvillanyozó technikai felkészültségüket.”

Gerhard Heldt Mittelbayerische 2013

 

„…Még szót kell ejtenünk az „apró falatról”: Smetanának Az eladott menyasszony-hoz írott nyitányáról. A nagybőgők a rettegett tizenhatod zakatolásnál még az utolsó pultnál is tökéletesen együtt voltak. Kocsis megmutatta, hogy a népzenének nem kell mindenkor „zsírosan” szólnia. Csodálatos!”

Düsseldorf, Rheinische Post Armin Kaumanns 2013

 

„Kocsis, természetesen, az f-moll zongoraversenyben (Bach) nyújtotta a legragyogóbb teljesítményt: végtelen pontossággal és figyelemmel hímezte ki a darabot. Szinte úgy játszott zongorán, mintha csembalón játszana, rövid, könnyed hangokkal, nem túl kiemelt staccatóval, amivel barokk jelleget adott a zongoraversenynek. Tökéletes tagoltság, korlátozott pedálhasználat, visszafogott de teljes hangzás, amely tökéletesen vegyült a zenekarral […]. Aznap meggyőződtem róla, hogy Kocsis a zongora legnagyobbjainak egyike. [….] A zenekar nagyszerűen játszott, akár a hegedűversenyben, akár a szvitben, amelyben a fúvósok egyénit alkottak. Nincs kétség: Kocsis Bachja nyerő.”

Més Vilaweb 2014 Spanyol turné

 

„…A Nemzeti Filharmonikusok három hangversenyen történt fellépése a zongoraművész Kocsis Zoltán vezényletével olyan esemény, melynek jelentőségét mérföldkőként kell megjelölni. ”

Festival International de La Roque d’Anthéron, ConcertClassic.com  Le Journal 2012

 

„Mintha most hallottam volna először az egyébként már talán ezerszer is meghallgatott Dvořák 9. szimfóniáját.  Az Újvilágot kinyitván a régi ízek, feketék, helyiek dallamai nyomán vezettek, ami annyira gyönyörű volt, hogy csak nehezen tartottam vissza a sírást. ….. A zene megragadott, és a felhők közé repített. Csak figyeltem, ahogyan a vonósokhoz a fúvósok is csatlakoztak, és mindannyian azt mondták: „a sötét felhők után a nap mindig felkel”. Én pedig magamban megismételtem: „Nem vezet út a terrorizmusba.”

Zeynep Oral Cumhuriyet, Törökország

 

 

„Kocsis Zoltán itt is, Beethoven szobra előtt, a művekre koncentrál. Nem elégszik meg az ismert tételek hangulatos előadásával… Irányításával helyükre kerül az alapvetően ütempáros szerkezetek valamennyi eleme, s az áttekinthető struktúrának köszönhetően megannyi részlet hallhatóvá válik, amelyek egyébként gyakran elsikkadnak a dallam kíséret relációkon alapuló előadásoknál. …elsősorban intellektuális kaland részese a figyelmes hallgató.”

Fittler Katalin Zenekar Martonvásár

 

„A megdicsőült éj előadása lenyűgöző volt, lemezre lehetett volna venni, olyan hőfokú, hogy még azokat is megfogta, akik ezt a stílust erőltetettnek, túlzónak találják.”

Schoenberg A megdicsőült éj, Jolivet Pastorales de Noel,  papiruszportál.hu – Lehotka Ildikó

 

„Kocsis Zoltán […] energiával táplálta és mindvégig vonzáskörében tartotta a teljes előadóapparátust. [….] Kocsis vezénylésének egyik bravúrja volt, ahogyan keze alatt kibontakozott a végtelen folyamatosság, hullámzott és lélegzett tempó és forma, a történet színváltozásait valóban színváltozásokkal illusztrálva.”

Schoenberg Guerre-Lieder premier – Csengery Kristóf Muzsika 1998 május

 

 „Ha volna a Pelleásnak magyarországi interpretációtörténete, és nemcsak néhány egymástól távoli pillanatban szólalna meg, azt kellene mondani: Kocsis Zoltán fordulatot hozott benne. Aligha van ma nálunk művész, aki olyan tüzetesen és mélyen ismeri Debussy világát és kulturális kontextusát, mint ő; …” 

Debussy Pelléas és Mélisande, Élet és Irodalom – Fodor Géza

 

 „…Ahhoz, hogy méltóan (vagyis kiüresedett frázisokat mellőzve, hideg objektivitással) elismerjem, amit most tett [Kocsis], zeneszerzőként, karmesterként, Mózest kell idéznem. Hiányzik a szó. „O Wort, du Wort, dass mir fehlst!”

Schoenberg  Mózes és Áron, MR Új Zenei Újság – Kovács Sándor

 

 “…Kocsis egyesíti  kompozíciójában Schönberg szellemét a saját erényével”.

Gehard Persché, Opernwelt

 

“Az a tény, hogy Kocsis Zoltán és az NFZ megvalósította ezt az előadást {Mózes és Áron}, azt mutatja, milyen igényesek a munkájuk minőségére(…) Kocsis Zoltán az egyik legnagyobb magyar művész.” 

Dr. Christian Meyer (a bécsi Arnold Schönberg Center igazgatója)

 

„….A karmester közelről szemlélte, de mégis valamely biztonságos magaslatról irányította a zenélést, a szépséget kibontotta, de nem alacsonyította dekorativitássá, a képszerűséget éles tollal utánarajzolta, de nem fokozta le illusztrativitássá. Inkább gondolatokat keltett, mintsem érzelmeket – teljességgel e különös mű szellemében.”

R. Strauss Daphné,  Muzsika – Tallián Tibor

 

„A legnagyobb dicsérettel lehet csak szólni a kisebb szerepek megformálóiról, a Nemzeti Énekkar tagjairól. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar hihetetlen szép hangzással játszott, pontosan, pazar hangszínekkel. Nagyon jó operazenekarok vannak, de az ilyen formátumú játék igencsak ritka, s bár az együttes többször szerepel operákban, az ember mindig meglepődik a Nemzeti Filharmonikusok hangzásán, kifejezőerején, stílusérzékén.”

Verdi A kalóz (karmester: Carlo Montanaro), papiruszportál.hu – Szabói

 

A nemzetközi színvonalú zenekari produkciót kiváló arányérzék, árnyaltság és precizitás jellemezte, ami a nagyzenekari hangzás mellett ugyanúgy igaz volt kamara-jellegű részekre (például a vonósok “nyitányára”) vagy a szólókra (így az intermezzo csillogó kürt-szólójára) is.”

R. Strauss Capriccio, operaportal.hu – Csák Balázs

 

„A Nemzeti Filharmonikusok játékát tartottam az est legjobbjának, hihetetlen színgazdagsággal, leíró erővel bírtak, a pillanatnyi rezdüléseket, a dinamikai íveket elképesztően feszesen hozták. Kocsis Zoltán zenei elképzeléséről, és azok megvalósításáról ismét csak felsőfokon lehet beszélni.”

R. Strauss A hallgatag asszony, papiruszportál.hu –  Lehotka Ildikó

 

„….hála Kocsis Zoltán tévedhetetlen formaérzékének  s a zene valamennyi összetevőjére kiterjedő maximalizmusának.”

R. Strauss A béke Napja, Daphné,  Zenekar – Fittler Katalin

 

„Nagyon franciás ez a zene, érzékeny-érzéki, tele apró, finom rezzenésekkel, kifejező hangszereléssel, a mű végén szereplő himnikus, korál jellegű dallam szinte megváltó. A tékozló fiú egészen kivételes darab, és ez alkalommal ilyen előadásban hangzott el….. A Nemzeti Énekkar ezúttal is remekelt, a zenekar csodálatosan hozta a Kocsis Zoltán (és Debussy) megálmodta színeket.”

Debussy A tékozló fiú, papiruszportál.hu – Lehotka Ildikó

 

 „Kocsis nem hiába Rachmaninov legnagyobb magyarországi értője és hű propagátora: megkérdőjelezhetetlen biztonsággal tájékozódik az életmű minden szegletében, s így az ifjúkori remekléshez is értőn közelített, felmutatva betanításában a mű minden erényét. Vezénylése nyomán rácsodálkozhattunk az egyfelvonásos rendkívüli karaktergazdagságára, amelyben a nagy európai operahagyomány éppúgy jelen van, mint az egzotikum ábrázolásának igénye.

Rachmaninov Aleko, Budapesti Tavaszi Fesztivál,  fidelio.hu – Csengery Kristóf