Kocsis Zoltán lélegzetelállító vezénylettel hódította meg a Fesztivál értő közönségét

ConcertClassic.com
Le Journal

Főszerkesztő: Alain Cochard

2012 augusztus 6 - Festival International de La Roque d'Anthéron

Felfedező utak ismeretlen művek birodalmában. Így lehet elegánsan és igényesen ismeretet terjeszteni, közönséget nevelni, így lehet nyitottságra ösztönözni – így érdemes zenekultúrát építeni.

A bábok fölöttébb muzikálisak

A Gulágtól a Requiemig
2011. október 26.

2011. december 6.

2011. november 24.

2011. november 17.

Próbatermi vendégség

2011. november 8.

Vissza a természethez!

Daphné - a csoda

Babér a fejeken

Az istenek nevében átalakulva

Kocsis Zoltánnál ma egyetlen karmester sem ért jobban Bartókhoz

A Második hegedűversenyben a magyar zenészek „verhetetlenek”

"Kocsis Zoltánnál és a Nemzeti Filharmonikusoknál jobb, értőbb előadót aligha találhatnánk Liszt Ferenc e három fenséges művének értelmezéséhez."

„Világhírnevük szerintem nemcsak a kifogásolhatatlan szakmai tudásnak, hanem a zenekarban uralkodó munkafegyelemnek is gyümölcse.”

Míg a Les préludes és a Magyar fantázia kimagaslóan jó tolmácsolásban szól, az Amit a hegyen hallani helye a valaha koncerten rögzített legjobb 10 élő felvétel közt van. Nem a Liszt-művek közt, hanem a létező összest tekintve.

A Postsdamer Schlössernacht (Potsdami kastélyok éjszakája) előestéjén Liszt, Csajkovszkij és Dvořák művei csendültek fel.

Bartók Új Sorozat 9.
Erik Levi egy ígéretes ifjú hegedűs anyanyelvi játékát dicséri.

Klasszikus zene. A magyarországi Kocsis Zoltán mesterkoncertje a kölni Philharmonie-ban.
(Kölner Stadt-Anzeiger, 2011. február 21.)

Még alig kezdődött el a zenekar németországi turnéja, a német lapokban már meg is jelentek az első kritikák.

„… Kocsisról régóta tudjuk, hogy szívügye a Dvořák-életmű, s örömmel vezényli ….”

„… Világhírű, valóban az első vonalba tartozó szólista…”

„Egyszerűen jó érzés volt.”

Fáy Miklós kritikája a Filharmonikusok 2010. október 21-i Berlioz: Faust elkárhozása című előadásról.
NOL, 2010. október 25.

"Rendkívüli igényességgel kidolgozott, páratlan erejű, számos mozzanatában katartikus előadást hallhatott csütörtökön este a Művészetek Palotája közönsége."
MR3 Bartók, Új Zenei Újság, 2010. október 24.

Supersonic díj (Pizzicato) a legújabb Bartók SACD-nek.
DÍJESŐ hullik a BARTÓK ÚJ SOROZATra.

Fénykép album és sajtószemle a népszerű basszistáról.

Évadnyitó hangversenyét tartotta a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Kocsis Zoltán vezényletével, Komlósi Ildikó és Palerdi András közreműködésével. Az első látásra meghökkentő program három zeneszerző fiatalkori alkotását tartalmazta, míg a koncert első felében a vidámság, gondtalanság dominált (Haydn &dbquo;A reggel”, Schubert III. szimfóniája), addig a második rész sűrű zenéje, eszmei mondanivalója adott alkalmat végiggondolni Bartók remekét (A kékszakállú herceg vára).

A Nemzeti Filharmonikusok hagyományosan Bartók művészete köré épülő nyitókoncertje idén az ellentétek dinamikus összetartozásának jegyében fogant.

Fiatal az évad, frissen játszik a Nem­zeti Filharmonikus Zenekar, és most már tényleg illetlenség lenne megle­pődni, hogy mennyire jól bírják. Haydn A reggel szimfóniája és a Schu­bert 3. szól az első részben...

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar a 40. jubileumi "Karintiai Nyár" nyitókoncertjére volt hivatalos Villachban. A koncertről szokatlan módon már másnap számos újság közölt kritikát, az osztrák közrádió (Ö1) pedig a koncert másnapján a teljes hangversenyt leadta.

Részletek a megjelent kritikákból.

Magyarországon első ízben hangzott el a schönbergi életmű egyik kulcsdarabja, a Mózes és Áron (1930-32). E sajátos operát Schönberg életében nem mutatták be, mindössze egy részlet (Tánc az aranyborjú előtt) szólalt meg 1951. július 2-án, (tehát 11 nappal a szerző halála előtt) Darmstadtban - a darmstadtinál "értőbb" közönsége valószínűleg azóta sem volt a darabnak. A teljes kompozíció 1954-ben egy hamburgi koncerten, színházban pedig 1957-ben, Zürichben hangzott el. Az opera kétarcú recepciójára jellemző, hogy miközben a Mózes és Áronnak könyvtárnyi a szakirodalma, a közkézen forgó, népszerűsítő operakalauzokból (legalábbis a német nyelvterületen kívül) gyakran kimarad, eufemisztikusan fogalmazva a mű nem vált a repertoár részévé. Berg, Bartók, Stravinsky (most szándékosan nem említem Puccini vagy Richard Strauss nevét), tehát a kortársak darabjai viszont igen.

Igor Sztravinszkij nagy művei már beépültek a koncertek műsoraiba, mégis vannak olyan darabjai a nagy orosz szerzőnek, melyeket egyáltalán nem, vagy ritkán hallani. Az pedig, hogy egy teljes estét szentelnek a zeneszerző műveinek, ráadásul a nem gyakran játszottaknak, igen kevésszer fordul elő, én nem is emlékszem az utóbbi évekből ilyen összeállításra. Ezért is volt megkülönböztetett a Nemzeti Filharmonikus Zenekar április 17-i programja, melynek közreműködője a fiatal finn zongorista, Olli Mustonen volt.

Azt gondolom, legalább is az én értékrendem szerint, az "év koncertje" címhez az alap, hogy a műsor nyomokban se tartalmazzon elcsépeltnek tűnő számokat. Mivel jó előre tudható volt, mi fog elhangzani, és azt is hallottuk már, hogy Kocsis ugyanolyan jól beszéli Sztravinszkij nyelvét, mint akár Bartókét, a különleges élmény borítékolható volt.

Nem tudtam, hogy ilyen koncertre vágyom. Nem tudtam, amíg nem tapasztaltam. Olyan koncert, ahol nincs semmi, csak a zene. Csak a művekről szól az este. Eljátsszák Debussy halálának az évfordulóján a Jeux-t, és Bartók születésének évfordulóján a Cantata profanát. És még két másik Bartók darabot. Nem üzennek, nem szórakoztatnak, nem értelmeznek újra: elég nehéz darabok ezek ahhoz is, hogy egyáltalán értelmezve legyenek.

Kocsis Zoltán – Bartók műveinek talán legavatottabb tolmácsolója – az idei évben is koncerttel ünnepelte Bartók Béla születésnapját a Magyar Nemzeti Filharmonikusok élén a Tavaszi Fesztivál keretében. A műsor – Debussy Jeux-je, Bartók két hegedűrapszódiája, a Négy zenekari darab és a Cantata profana – ritkán hallható művekből állt össze, a rapszódiák kivételével, intellektuális élményt ígért a nagyszámú közönségnek.

Bár a zenei szakma egy része igyekszik mindent megtenni azért, hogy Bartók születésnapja, március 25. hangsúlyos helyet kapjon a magyar kulturális életben, a szélesebb tömegekhez sajnos nem mindig jut el az üzenet. Ezért is olyan fontos, hogy a nap szokásos ceremóniái - mint a temetői koszorúzás, a Bartók-Pásztory-díjak átadása - mellett az estét egy rangos hangverseny zárja. Bár a tavaszi fesztivál minden évben sorra kínálja a jobbnál jobb külföldi művészeket, az igazi zenei ínyencségeket, Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikusok koncertje mégis kitűnik a sorból.

Két eltérő félidőt kaptunk a Nemzeti Filharmonikusoktól Bartók Béla születésnapján. Az elsőben - kakukktojásként - Debussy balettje mellett két (és fél) Bartók-rapszódiát hallhattunk Kelemen Barnabás szólójával. A második rész színtiszta Bartók-zenét hozott.

A Nemzeti Filharmonikusok Bartók Béla születésnapján adott koncertjéről nehéz összefüggően beszámolnom: a műsorra tűzött négy mű sorrendje (Debussy: Jeux, Bartók: 1. és 2. hegedűrapszódia, Négy zenekari darab és a Cantata Profana) összezavart. Akármilyen gondosan dolgozta ki Kocsis a zenei szöveteket, és bármennyire is örültem annak, hogy színesen és áttetszően szólalt meg a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, az élmény a koncert dramaturgiája miatt mégis felemásra sikeredett.

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Kocsis Zoltán nagy koncertet adott Bartók Béla születésnapján. Ám ezúttal a "nagyság" dimenziója a maga realitásában s nem elvont módon mutatkozott meg.

Mielőtt a Bartók-művek sorra kerültek volna, egy Debussy-zene, a Gyagilev és Nyizsinszkij nevével fémjelzett orosz balett számára komponált Jeux hangzott el. A koncerthez a helyszínen adott kis lapocska csak a táncjátékban foglalt történetet ismertette. Bár nem nehéz kapcsolatot találni a két zeneszerző között, egy-két mondat arra is rávilágíthatott volna, miért ez a mű és miért pont itt találkozott Bartókéival.

A Bartók Új Sorozat 6-os számot viselő lemezén a zeneszerző 1905 és 1923 közt írt művei hallhatók, a Tánc-szvit kivételével mind a 2. szvitnek (kétzongorás), mind a Román táncnak és a Román népi táncoknak van zongoraváltozata is. A Buda, Óbuda és Pest egyesítésének 50. évfordulójára írt Tánc-szvit máig az egyik legkedveltebb zenekari darab Bartók művei közül, a rövid lélegzetű Román népi táncok is gyakran szerepelnek a koncerteken. A lemez tartalmazza a 2. szvit 1921-es III. és IV. tételének változatát is, mindkét tétel rövidebb.

Hol jó élni gyerekként? Miért jó ebben a városban felnőni? Mi a villamos? Vasárnap délelőtt egyszerű volt megválaszolni ezt a néhány nehéz és fontos kérdést.

A vállaltan ismeretterjesztő, tanító célzattal megrendezésre kerülő ifjúsági koncertek folyton visszatérő kérdése, hogy a klasszikus zenei kánon mely művei növelik leginkább a művészi zenével ismerkedő fiatalok zene iránti fogékonyságát, és mely alkotások azok, melyek ízlésvilágukhoz a legközelebb állhatnak.

Azt hiszem, hogy Kocsis Zoltán nagyonis liszti módon járt el, amikor zenekari átiratokat készített a komponista néhány zongoradarabjából. A Nemzeti Filharmonikusok január 23-i koncertjén elsőként ezekkel a hangszerelésekkel ismerkedhetett meg a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem közönsége.