Még alig kezdődött el a zenekar németországi turnéja, a német lapokban már meg is jelentek az első kritikák.
Badische Zeitung
Extatikus klasszikusok
(...) „A színvonalas este Liszt Ferenc plasztikusan tolmácsolt szimfonikus költeményével, a ’Les préludes”-del kezdődik, amelyet Kocsis a mű végére valamivel még harciasabbá fokoz. Emellett a figyelemreméltó Magyar Nemzeti Filharmonikusok nagyszerű piano-kultúrája is meggyőző, ami a Beethoven 7. szimfónia lassú tételében érvényesül. A gyors tempó, amit a karmester a szokástól eltérően csak a fúgában fékez, a tételt mindenesetre valamennyire felfokozottan hagyja kicsengeni.
Egyébként Kocsis gondosan és sallangmentesen bontakoztatja ki a szimfóniát, amely kerüli a pátoszt, és erőteljesen hat. A legerőteljesebb benyomást a Finálé teszi. A „tánc apoteózisa” – amint egy alkalommal Richard Wagner jellemezte – valósággá válik. A tétel olyan transzszerű szívóhatást vált ki, ami alól nem tudja kivonni magát az ember. És amikor a végén a kürtök még rátesznek egy lapáttal, akkor végképp azon kapjuk magunkat, hogy extázisba estünk.”
Georg Rudiger
Südkurier
Párbeszéd szemmagasságban
„Már a kezdet önmagáért beszélt: Liszt Ferenc „Les préludes”-je messze több volt, mint egyszerű bevezetés. A tizenhat percig tartó előadás a zsúfolásig megtelt koncertterem hallgatósága előtt nagyszabású szimfonikus költeménnyé terebélyesedett. A komponista által 1854-ben átdolgozott mű magasfeszültségű egyvelege volt a vad kitöréseknek a rezek pompázatos bevetésével és a békés, a fafúvósok által felrajzolt és a vonósok által lágyan körvonalazott bensőséges lélek- és tájképfelvételeknek. A zongoraművész, zeneszerző és átdolgozó Kocsis Zoltán a teljes estét csodálatra méltó módon partitúra nélkül dirigálta végig.” (...)
„Beethoven op. 92 A-dúr, 7. szimfóniája már az ősbemutatón lelkesedést váltott ki: a közönség kívánságára a 2. tételt azonnal meg kellett ismételni. Erőteljesen, magával ragadóan és ragyogó világossággal adta elő a magyar Filharmónia ezt a lüktető művet. A 3. „Presto” tétel egy kicsit derekasra sikerült, viszont nagyszerű volt a Finale végig temperamentumos felépítése: lelkes ütőhangszerek és harcrakész rézfúvósok. Teljes elfoglaltság mindenkinek.”
