Ravel – saját bevallása szerint – a Tombeau de Couperin tételeiben már a komponálás kezdetén hallani vélt bizonyos zenekari hangszíneket, elsősorban az oboáét, amely egyenes úton vezetett el az egyébként eredetileg zongoraműnek induló sorozat négy tételének meghangszereléséhez. Több mint valószínű, hogy az aránylag kis együttesre történő felrakás a darab szélesebb elterjedése miatt lehetett csábító Ravel számára, nem is csodálkozhatunk, hogy ebből a munkából kimaradt a Fuga és a Toccata, az előbbi talán formai, az utóbbi minden bizonnyal hangszerelési okokból. A Fuga – zenei anyagát tekintve – inkább valamiféle középkori consort hangzására emlékeztet, míg a Toccata okvetlenül nagy együttest kíván.

(Kocsis Zoltán)

I. Allegro maestoso

II. Romanze – Larghetto

III. Rondo – Vivace

Chopin több olyan művet is komponált, amely zenekarra és zongorára készült, de ezek közül csak kettőt nevezett zongoraversenynek, s ezek jelölése is félreértésre adhat okot. A keletkezés időrendjét tekintve az e-moll zongoraverseny a későbbi, Chopin az 1830-as év elején kezdte komponálni, és szeptemberben fejezte be. Kiadására 1833-ban került sor, bemutatására pedig még a komponálás évében, tehát 1830. október 11-én. (A ma másodikként sorszámozott, de valójában első, f-moll zongoraversenyt egy évvel korábban, 1829-ben írta, de ez a mű jócskán megkésve, csak 1836-ban jelent meg nyomtatásban 21-es opusszám alatt. Innen a felcserélt számozás.)

Már a művet indító zenekari bevezetés mérete nagyszabású zongoraversenyt ígér. Három fődallam is megszólal benne, lépten-nyomon virtuóz zongoratechnikai bravúrok kápráztatják el a hallgatót, de mindezt csak a háttérből támogatja a zenekar, nincs szó valódi párbeszédről, egyenrangú szereplőkről.

A lassú tétel leginkább a Mozart-zongoraversenyek lassú tételeinek atmoszféráját idézi fel, de Chopin saját noktürnvilágának hangjait is kihallhatjuk belőle. Konstancja Gładkowska énekesnőhöz fűzte ekkoriban Chopint szenvedélyes, plátói szerelem: a tétel merengő karakterei mögött felsejlik az imádott hölgy portréja.

A zárótétel az f-moll zongoraverseny finálé tételéhez hasonló módon a lengyel népzenéből meríti alapanyagának jelentős részét. Az e-moll zongoraverseny végét a páros ütemű krakowiak népi tánc alapozza meg, Chopin mégis kecses, nagyvilági „társalgási” nyelvet alakít belőle.

A tradicionális latin nyelvű mise szövegére épül Kovács Zoltán Missa Pannonica című kompozíciója. Az első, Kyrie tétel mindenkori érdekessége, hogy itt a szöveg rendkívül rövid; mindössze három sorból áll. Mégis egy nagyszabású nyitótételt hallhatunk, melynek alapgondolata, hogy az Istenhez való könyörgésnek-fohászkodásnak nagyon sokféle tónusa lehetséges. Az esengő, szinte reményt vesztett kéréstől a határozott, akár követelőző számonkérésig számtalan karaktert nyerhet ugyanaz a mondat. A második, Gloria tétel a hagyományoknak megfelelően gyors, lendületes zene, melynek három akkordos főtémája vezérfonalként elő-elő bukkan az egész tétel folyamán. A kórushoz és zenekarhoz innentől a szólisták is csatlakoznak. A Credo tétel zenei szerkezete hűen követi a nicea–konstantinápolyi hitvallás tradicionális szövegének tagolódását. A három részből kiemelkedik a szólisták középső szakasza, melyben Krisztus kereszthalálának drámai pillanatai is felelevenednek. A negyedik, Sanctus tétel szintén dinamikus, sodró lendületű. Itt könnyedebb, lebegő hangvételű zenét hallhatunk. A hangzást a szólisták és a kórus virtuóz szólamai, különleges effektusai és hangsúlyai színesítik. Az utolsó, Agnus Dei tétel hangulatában félig meddig visszatér az első tételhez. Ismét egy meghitt, bensőséges imát hallhatunk, amely egy monumentális, himnikus fohászban éri el csúcspontját. A mű első, rövidebb változatának bemutatója 2018 nyarán volt a XXVIII. Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny nyitókoncertjén, Debrecenben.