Esőnap: 2019. július 21., vasárnap
Beethoven 1810-ben Goethe Egmontjához írt kilenc részből álló kísérőzenét, amelyhez néhány héttel később illesztette a hősi jellegű nyitányt. A lassú, gyászos kezdést a lendületes, makacsul előretörő főtéma követi. A nyitányt az elsöprő erejű Győzelmi szimfónia zárja. A III. zongoraverseny – Beethoven egyetlen moll hangnemben írt versenyműve – 1800-ban keletkezett. A kiváló fiatal zongoraművész, Fejérvári Zoltán tolmácsolásában felhangzó műben a szólóhangszerrel egyenrangú szerepet kap a zenekar, ami komoly kihívást jelent a szólistának. A drámai hangvételű első tételt a második, Largo tétel vallomásos monológja követi. A Rondo zárótétel ugyanannak a zenei anyagnak számtalan arcát mutatja meg. Beethoven 1812 nyarán és őszén komponálta a VIII. szimfóniát. A mű könnyed, vidám, humorral teli, hemzseg a sziporkázó ötlettől. Beethoven annak ellenére, hogy a VII. szimfónia az ősbemutatón sokkal nagyobb sikert aratott, a VIII-at tartotta jobbnak. Schumann az elsők között ismerte fel a szimfónia nagyszerűségét: „…humorának mélysége tekintetében Beethoven egyetlen más szimfóniája sem ér fel vele. … a B-dúr Allegretto hallatára az ember nem tehet mást, mint hogy elhallgat, és elmerül a boldogságban.”