A 9 fúvós, 5 vonós és 2 ütőhangszeres muzsikust foglalkoztató kompozíció 10 tételből áll, és semmilyen formai logikának, szerkesztési elvnek nem óhajt megfelelni. Widmann szándéka éppen az volt, hogy a zenei gondolatok teljesen szabadon kapcsolódjanak össze. Az egyes szakaszok közös vonása, hogy bennük a szerző valamilyen tonális jelenséget vizsgál, az alaptéma különböző zenei környezetekben jelenik meg.
Ad Absurdum - trombitaverseny
A trombitára és kiszenekarra írt koncertdarab 2002-ben keletkezett. A mű ajánlása a kiváló orosz trombitásnak, Szergej Nakarjakovnak szól, aki a Müncheni Kamarazenekar közreműködésével 2006-ban, Essenben mutatta be a darabot.
Az elmúlt időszakban Widmann zenekari művei egyre dallamosabbakká és epikusabbá váltak, a koncertdarabok hagyományához híven pedig a humor is egyre jelentősebb szerepet kapott. A hegedűre és zenekarra komponált Kreisletrianában (1993) a szólóhangszer és a zenekar kapcsolata a mű végére egyfajta túlfeszítettség állapotába került, és újabb versenyművében Widmann ezt az állapotot tekintette kiindulópontnak. A kiváló technikájú Nakarjakov számára egészen speciális szólót lehetett írni, a tempó mindjárt a kezdet kezdetén olyan lehetetlenül gyors, hogy képtelenség volna fokozni. A virtuozitásról azonban most a szokásos tapasztalattól eltérő benyomásunk alakulhat ki.
Messe
Jörg Widmann 5. vonósnégyesét (Versuch über die Fuge, 2005) énekszólammal bővítette ki, az énekes bibliai sorokat énekel. A Prédikátor könyvéből származó, bölcs Salamont idéző szöveg (minden hiábavalóság – vanitatum vanitas) „szépséggel szembeni szkepszise felrázott, hogy miért is küszködöm én különböző zenei formákkal és kompozíciós technikákkal”. Ugyanebben az időszakban Widmann zenekari kompozíciói között olyan „vokális” műfajokra utaló műcímek jelennek meg, mint a dal (LIED, 2003) vagy a kórus (CHOR, 2004). Ezekben a darabokban a zenekar énekel, recitál és deklamál. E két szimfonikus kompozíció logikus folytatása volt egy szöveg (tehát kórus és énekes szólisták) nélküli zenekari mise (MESSE).
A nagyzenekari művet a komponálás évében, 2005-ben mutatta be a Müncheni Filharmonikus zenekar Christian Thielemann vezényletével.
Jörg Widmann
A német klarinétművész és zeneszerző 1973-ban született Münchenben. 11 éves korában már zeneszerzést tanult Kay Westermannál. 1986-ban felvételt nyert a Müncheni Zeneművészeti Főiskola klarinétszakára, majd a New York-i Juilliard School növendéke lett, Charles Neidich óráit látogatta. A hangszeres tanulmányok mellett nem hanyagolta el a zeneszerzést sem, 1994-96-ban Hans Werner Henze és Wilfried Hiller tanítványa volt Münchenben, Karlsruhéban pedig Heiner Goebbels és Wolfgang Rihm kurzusain vett részt. 2001-ben nevezték ki a Freiburgi Főiskola klarinétprofesszorává, 2009. óta a zeneszerzés tanszéken is tanít. 2003-ban a „Das Gesicht im Spiegel” című, Roland Schimmelpfennig librettójára írt darabját az Opernwelt magazin a 2003-2004-es évad legfontosabb bemutatójának választotta. Nem sokkal később a bécsi Schönberg Center tüntette ki, 2004-ben a Bajor Művészeti Akadémia rendes tagjává választotta. „Zweites Labyrinth” című kompozícióját zeneszerzői díjjal ismerte el a Baden-Baden-i SWR Szimfonikus Zenekar, és elnyerte a Berlini Filharmonikusok Claudio Abbado díját is (2006).
Több klarinétra írt kompozíció ősbemutatója fűződik nevéhez, játszotta Wolfgang Rihm és Aribert Reimann műveit.
Szergej Nakarjakov
Gorkijban született, 1977-ben. Első hangszere a zongora volt, amelyről egy gerincsérülés miatt váltott át kilenc éves korában a trombitára. Tíz évesen már szimfonikus zenekarokkal lépett fel a legnagyobb szovjet koncerttermekben. Tizenhárom éves korában a finn sajtó „a trombita Paganinijének” nevezte. Trombitatanára a kezdetektől, 1995 óta pedig kizárólag az édesapja, Mihail Nakarjakov. 1990-ben a család úgy döntött, hogy a külföldtől elzárt Nyizsnij Novgorodból Izraelbe emigrál. 1991-ben a Litván Kamarazenekarral debütált a Salzburgi Fesztiválon: ez után egymást követték az egyre nagyobb nemzetközi sikerek. Fellépett a Lincoln Centertől a Royal Albert Hallig sok helyen, a legnagyobb európai fesztiválokon, és rendszeresen turnézik Japánban, Amerikában és Kanadában.
2006-ban Nakarjakov mutatta be a Müncheni Kamarazenekarral Jörg Widmann kifejezetten a számára írt és az ő különleges, körkörös légzési technikájára épülő Ad Absurdumát, amelyet 2008-ban a BBC Szimfonikusokkal is eljátszott Londonban.
