Kedves Közönségünk!

Ebben az évadunkban - felületes ránézésre is – a nagy vállalkozások dominálnak. De azt is mondhatnók, hangversenyzenekar mivoltunkhoz képest elég sokszor leszünk Richard Strauss Capricciójából megismert Monsieur Taupe szerepében, vagyis a színpad alatti zenekari árokban. Hangversenytermünk adottságai messzemenően lehetővé teszik, hogy a nagy német zeneszerző hazánkban még sohasem előadott operáinak sorozatát folytassuk, ez alkalommal az előző évadból az ideire átcsúszott Hallgatag asszonnyal. Reméljük, hogy ez a – Stefan Zweig szövegére komponált – három felvonásos vígopera igazi mulatságot nyújt a hallgatóságnak, csakúgy, mint a lassan hagyománnyá váló karácsonyi Diótörő, amelyet ez alkalommal ismét a Budapest Bábszínházzal karöltve, három ízben adunk elő. De nem kevesebb szórakozást ígér a Szegedi Kortárs Balettel koprodukcióban színre kerülő Ravel-remekmű, a Daphnis és Chloé sem. Britten Háborús requiemje – a műfaj és a XX. századi zeneművészet egyik meghatározó alkotása – másfajta élményt jelenthet örökérvényű és elemi erejű mondanivalójával. Ez a kompozíció természetesen már hangversenyszerű környezetben szólal meg, a szezon többi koncertjéhez hasonlóan. Az önmagukért beszélő nevek és programok közül kiemelkedik egy régi barát, Kobayashi Ken-Ichiro Mahler-hangversenye és a Brahmssorozat, ami vélhetőleg örvendetesen rácáfol a szerzőt akadémizmussal vegyes nehézkességgel máig megvádoló véleményekre. S végezetül: az évad formahíd-óriásának másik pillérjét ismét Richard Strauss művei jelentik, méghozzá két, egymásra is rímelő mű összekapcsolása révén. Az Úrhatnám polgár szvit-változatának 2014. évi előadásával már az azt követő szezon egyik grandiózus vállalkozását előlegezzük: a vígjátékhoz készült teljes kísérőzene terveink szerint Alföldi Róbert rendezte szcenírozott előadását, amely szervesen illeszkedik e kis írás elején vázolt elképzeléseinkbe. Természetesen nem lehet nem tudomásul venni, mi zajlik „kint az világban”. Nem zárkózunk be, nagyon is jól tudjuk, mi a szerepünk a jelenkori, művészetek számára cseppet sem kedvező környezetben, amikor az emberek figyelmét egyre nehezebb a kultúra örök értékeire irányítani. Színvonal tekintetében talán éppen ezért nem ismerhetünk megalkuvást. Hisszük, hogy előadásainkkal képesek vagyunk és leszünk a lehető legmagasabb esztétikai síkon visszasugározni mindazt a hitet, kitartást és szeretetet, ami a koncertek alatti feszült figyelemből, a tetszésnyilvánításból, az előadást követő kipirult arcokból, csillogó szemekből a kívülállók számára is érezhető. Csakis ez vezethet el a napi gondok félredobásának, az igazi katarzisok átélésének lehetőségéig.

- Kocsis Zoltán, főzeneigazgató

Jó hírekkel szolgálhatunk. Úgy gondolom, e híreket mindannyian megérdemeljük! Jó hír, hogy ilyen gazdag programja rég volt a Nemzeti Filharmonikusoknak, mint amilyet a 2013-14-es hangversenyévadra elterveztünk. Megtehettük, hiszen Kocsis Zoltán – kiért hónapokon át aggódott a művészetet szerető világ – teljesen felépült és régi energiájával fogott bele a művészi tervek kidolgozásába és megvalósításába. Jó hír, hogy mindehhez – sok-sok év után ismét – van gazdasági fedezet, miután szinte az összes hazai hivatásos zenei intézmény külön kormányzati támogatáshoz jutott, így mi is visszakaptuk tizenkét évvel ezelőtti költségvetésünket. Akik régebben kísérik figyelemmel ténykedésünket, emlékeznek rá, hányszor kellett egyre szűkülő anyagi lehetőséginkre hivatkozva ilyentájt arról értekezni, hogy „a jó háziasszony kevés és olcsó alapanyagból is tud finomat és bőségesen főzni”, meg hogy „egy hangversenyévad gazdagságát művészi tartalma és nem gazdag költségvetése adja”. Magam, ebben a vezetői székben ülve, tizennyolc éve élem át minden tavasszal, a következő hangversenyévad tervezésekor azt a tudathasadásos állapotot, mely a szárnyaló képzelet és a „kuncogó krajcár” valósága között rángatja gondolataimat, hogy végül munkatársaimmal együtt valahogy megtaláljuk az egyensúlyt. Higgyék el, nem egyszer évtizedes kollegiális, emberi kapcsolatok kerülnek kockára ilyenkor, hiszen mindenki a maga igazát szeretné érvényesíteni, hogy Önök, a közönség a legjobbat kapja. A képzelet pedig szárnyal, a valóság meg leránt. Nos, úgy tűnik, idén jut pénz mindarra, amit elterveztünk. Mindannyiunk örömére. Jó hír, hogy az eddigieknél is színesebb kínálatból válogathat e füzet olvasója. Hallgattunk azokra, akik jelezték, nem szeretnek koncert után későn hazajárni. Lesz hát ötórai bérlet. Hallgattunk azokra, akik megszerették próbatermi koncertjeinket. Mostantól pici gyerekeiket, unokáikat is elhozhatják ide nekik szánt műsorainkra, idősebb testvéreik, barátaik pedig olyan „zenei akcióhősökkel” ismerkedhetnek meg, mint Muzsikus Péter, Háry János és a többiek. A 91. évébe most lépő Zenekar tavaly – Bartók nevezetes vezéreszméjétől hajtva – ellátogatott a határon túlra. Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szerbia magyarok is lakta városaiba vitte el a legnagyobb magyar zeneszerző üzenetét a népek testvérré válásáról. Idén a Nemzeti Énekkar megy tovább ezen az úton. Továbbra is járjuk a világot, rangos fesztiválokon, külföldi hangversenykörutakon hirdetve a magyar muzsika szellemét. Persze, nem csak külföldön. A Nemzeti Filharmonikusok együttesei évente 35-40 hangversenyt adnak Magyarország fővároson kívüli kis-és nagyvárosaiban is. Vadonatúj csodás koncertteremben és ha kell, kopottas gimnáziumi tornateremben. Mert nekünk a zene és a közönség a legfontosabb. Így együtt. Javaslom, ne hagyjanak bennünket magunkra a zenével. Olyan kincsünk ez, mely csak Önökkel megosztva tud „használni és ragyogni.” Lapozgassák ezt a füzetet, és látni fogják: a legmagasabb rendű művészetet kínáljuk. Együtteseink művészei, hazai művésztársaink és a nagyvilág ünnepelt csillagai készülnek, hogy remekműveket tárjanak Önök elé. Örvendjünk együtt e csupa jó hírnek és találkozzunk koncertjeinken!

- Kovács Géza, főigazgató