Kutas Dávid - kürt - zenekari tag

„Büszke vagyok arra, hogy az ország legnagyobb és legelismertebb hivatásos zenekarának tagja lehetek, ahol kiváló muzsikusokkal jó közösségben csinálhatom azt, amit igazán szeretek.”

Budapesten születtem, zenei tanulmányaimat a XVI. kerületben kezdtem, majd a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában érettségiztem, és 1995-ben diplomáztam a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen.

Több zenekar tagja voltam: Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar, MÁV Szimfonikus Zenekar, Szlovén Filharmonikusok,  Budapesti Operettszínház Zenekara, 2009-tő pedig a  Nemzeti Filharmonikus Zenekar kürtművésze vagyok.

Gyermekkorom óta nagyon szeretem a rézfúvós hangzást, s mivel a zeneiskolában épp kürtös hiány volt, így találtunk egymásra a hangszeremmel. Emellett megmaradt egy másik hangszer iránti vonzódásom is, ami a trombita. Így ha nem lehettem volna kürtös, akkor trombitás szerettem volna lenni, vagy ha az sem, akkor -mai fejjel- a rézfúvós hangszerkészítő pályát választottam volna (elsősorban kürt készítőt, mert a “tökéletes” kürtöt még nem alkották meg). Hobbim is ezzel kapcsolatos, szeretek kísérletezgetni a hangszerrel, a fúvókákkal.

Nagyon büszke vagyok arra, hogy eddigi pályafutásom alatt I. szólamon legalább 12- szer játszottam el   R. Schumann: Koncertdarab négy kürtre c. művét szimfonikus zenekarral többek közt Olaszországban, Szlovéniában, Horvátországban, Szerbiában, Boszniában, Montenegróban, Macedóniában és természetesen Magyarországon is. Közös koncerten szerepeltem Radovan Vlatkovic kürtművésszel Zágrábban, aki aki napjaink egyik legelismertebb kürt szólistája. 2002-ben egy ausztriai turnén a salzburgi Juvavum Brass rézfúvós együttes tagjaként több hangversenyen is együtt játszottam Allen Vizzutti világhírű amerikai jazz trombitással.

Büszke vagyok arra, hogy az ország legnagyobb és legelismertebb hivatásos zenekarának tagja lehetek, ahol kiváló muzsikusokkal jó közösségben csinálhatom azt, amit igazán szeretek. Végül, de nem utolsósorban pedig olyan nagyszerű és különleges művek előadásában is muzsikálhatok Kocsis Zoltán vezényletével, amelyek a világkoncerttermeiben csak nagyon ritkán csendülnek fel. Kedvenc zeneszerzőm Richard Strauss. Számára olyan volt a komponálás, a hangszerelés, mint számunkra a levegővétel, szinte “reflex” szerű. A kürt nála mindig kiemelkedően fontos szerepet tölt be a darabjaiban, s komoly kihívás mai napig is eljátszani ezeket a bonyolult, szövevényes remekműveket mind ritmikai, mind melodikus szempontból. R. Strauss műhöz kapcsolódik egyik izgalmas élményem. A Nemzeti Filharmonikusokkal R. Strauss Daphné című operájában jelmezben, szereplőként alpesi kürtön játszottam a Müpa színpadán (csekély színészi vénámat is “megvillantva”)…

Példaképem Maurice Andre trombitaművész, aki mindig tökéletességgel szólaltatta meg a hangszerét, csodaszép egyedi hangszíne senkiéhez sem hasonlítható, szerénysége, természetes muzikalitása példaértékű.