Szekszárdon születtem. Itt jártam iskolába, itt ismertem meg a férjemet, itt kötöttem házasságot, és a gyermekeim is itt születtek. Abban a városban, amely nemcsak világhírű borairól híres, de arról is, hogy négy alkalommal fordult meg itt Liszt Ferenc. Pezsgő zenei élet jellemzi a róla elnevezett zeneiskolát, gyermekkorom meghatározó intézményét, amely pár évtizeddel később munkahelyemmé is vált. Zenei tehetségemet apai nagymamámtól örököltem, aki csodálatos énekhang birtokosa volt. A nyolcvanas években a bonyhádi evangélikus gyülekezet kórusában énekelt. Nemesen csengő hangját régi magnófelvétel őrzi. Tőle tanultam imádkozni, dalolni. Az ő bölcsessége, kiegyensúlyozottsága máig követendő példa számomra. Pályám során nagyszerű pedagógusoktól, mesterektől tanulhattam, és tanulhatok ma is.  Meghatározó jelentőségűnek tartom a gyermekkori tapasztalatokat, és legjobb tudásommal igyekszem hozzájárulni a mai gyerekek neveléséhez a Magyar Állami Operaház Gyermekkórusában is. Középfokú tanulmányaimat Pécsett végeztem szolfézs–karvezetés és magánének szakokon. A győri Zeneművészeti Főiskolán szereztem zeneiskolai magánének tanár és kamaraművész diplomát, mesterem Németh Judit Liszt Ferenc-díjas és Kiváló művész volt. Énekművészi diplomámat 2002-ben vehettem át a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem szegedi kihelyezett képzésében, Temesi Mária tanszékvezető egyetemi tanár növendékeként. Nagy hálával és köszönettel gondolok Gábor József zongoraművész korrepetitorra, aki sokáig segítette pályafutásomat emberként, tanárként egyaránt. Köszönettel tartozom Adorján Ilonának – Ilonka néninek –, aki a legnehezebb pillanatokban is mellettem állt. Pedagógiai munkám mellett zeneterapeuta tanulmányokat is folytattam. A Nemzeti Énekkarban való tevékenységem a kamaraéneklés csodája mellett szólisztikus hajlamaim kibontakozására is lehetőséget ad. Hivatásom a kiegyensúlyozott emberi kapcsolatokon, egymás kölcsönös tiszteletén és elfogadásán nyugszik.