A zene iránti szeretetem már kora gyermekkoromban kialakult. Szüleimmel Hevesen éltem, házunkban mindig szólt a zene, én is sokat énekeltem, sokszor szüleimmel együtt. Beírattak a hevesi Zeneiskolába, ahol zongorázni és énekelni tanultam. Zenei tanulmányaimat a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában folytattam cimbalom és ének szakon. Innen egyenes út vezetett a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol cimbalomművészi, ének- és szolfézstanári diplomát szereztem. Első munkahelyem a budafoki Zene- és Művészetoktatási iskola volt, ahol cimbalom- és szolfézstanárként tevékenykedtem. Ezután a kispesti Zeneiskolába kerültem, majd felvételt nyertem a Nemzeti Énekkar elődjébe, az Állami Énekkarba. A kóruséneklés az általános iskolától kezdve végigkísérte zenei tanulmányaimat. Végigénekeltem szinte az egész klasszikuskórus repertoárt. A kamara- és kóruséneklés mellett szólistaként is jelentős repertoárra tettem szert a népdaltól az operáig szinte minden műfajban, amit jelenleg is művelek. Nagyon hálás vagyok tanáraimnak, akik az énektechnikámat pallérozták: Németh Zsuzsa, Kapossy Margit, Horváth Eszter – hogy csak a legnagyobbakat említsem. Szólistaként megmutathatom saját muzikalitásomat, előadói képességeimet, a kóruséneklésben viszont az egymásra figyelést, alkalmazkodást, a finom rezdülésekre való reagálást, a karmester instrukcióinak maximális megvalósítását. A két különböző művészeti tevékenység nagyon inspirál, mindkettőt nagy boldogsággal művelem.. A Nemzeti Énekkarban tehetséges kollégákkal dolgozhatom együtt, olyanokkal, akik szintén mesterei a kóruséneklés és a kamarazene művészetének. Nem utolsósorban említem meg a sok csodálatos karmestert, akiket pályám során megismertem, és akikkel együtt muzsikálhattam.