A Zeneakadémián szereztem diplomát, DLA-fokozatot is. Zeneakadémiai éveim alatt megnyertem egy Zathureczky-versenyt és kétszer jutottam döntőbe a mosonmagyaróvári Flesch Károly Nemzetközi Hegedűversenyen. Sosem gondolkodtam azon, hogy más pályát válasszak. Mindent erre építettem fel, egészen kiskorom óta zenésznek készülök. Soha egy pillanatig nem volt kétséges, hogy ne a zene mellett kössek ki. Azt szeretem a muzsikálásban, hogy mindig megtalálom az adott hangulatomhoz illőt, legyen az jazz, folk, rock vagy klasszikus. Legyek bárhol, nálam mindig szól a zene. Otthon, a kocsiban, a munkahelyen… A zenélésben pedig a tökéletességre való törekvés, ami megfog. A kihívás, hogy az üres kottaképből – ami minden egyes eljátszás után egyre többet és többet mutat meg magából – hogy lesz zene. Ezután jöhet bele egy kis individualizmus, és kész is a mű. Nincsen kifejezetten kedvenc hangszerem. Minden hangszernek megvan a szépsége. A trombitákat, harsonákat az erejükért szeretem, az oboát, a vonósokat a líraiságukért, a cselesztát az egyszerűségéért… Nagy kedvenc még a duduk. Ez egy Örményországból származó ősi fafúvós hangszer. Gyönyörű, összetéveszthetetlen hangját hollywoodi filmekben is sokszor hallani. Sajnos én nem tudom megszólaltatni, de a hangja elvarázsol, szinte visszarepít az ókorba. A Nemzeti Filharmonikus Zenekarban Kocsis Zoltán által személyesen válogatott zenészek játszanak, ami a koncertek tekintetében garancia mind muzikalitásban, mind virtuozitásban. Egy ilyen közegben az ember mindig kap valami pluszt, ami leírhatatlan, megfoghatatlan. A koncertek addiktív hatással vannak a már visszatérő, régi koncertlátogatókra és a közönség laikusabb részére is. A legemlékezetesebb élményem a kéthónapos turné 2003-ban az Egyesült Államokban, amely nem csak az időintervallumával tűnik ki a többi közül, de például ez volt az a turné, ahol az egyik nap még Floridában fürödtünk az óceánban, majd másnap egy másik városban hógolyózni lehetett a másfél méteres hóban. A turné hosszából adódóan nem csak kalandokban, de zenei repertoárban is bővelkedett. A klasszikus zenén kívül játszom még jazz és pop-rock zenéket is. Hobbim pedig minden, amiben van processzor, chip és memória. Szabadidőmben gyakran sportolok és szeretek erdőben túrázni. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy Kocsis Zoltán felvett a legjobbak közé.